|
[Fehervar.net] 2006. december 15.
Látszólag egymás mellé nem illő tárgyakból, mézeskalácsokból és foltvarró munkákból nyílt közös kiállítás az Öreghegyi Közösségi
Házban. A közös pontok: a kézművesség és A Szabadművelődés Háza, amelynek alkotóközösségeiben a kiállított tárgyak születtek.
A január 15-ig látogatható tárlatot Varga Magdolna népművelő nyitotta meg.
A kiállítást Varga Magdolna, A Szabadművelődés Háza munkatársa nyitotta meg
|
A foltvarrás századunk hetvenes éveiben indult világhódító útjára, illetve jött újra divatba.
A közhiedelemmel (és a világszerte elterjedt patchwork-névvel) ellentétben nem amerikai
eredetű: feltehetően a szövés feltalálása óta létezik, hiszen kezdetben, a kézi szövéssel
készült kelmék minden darabja annyira értékes volt, hogy ezt semmiképpen sem lehetett veszni
hagyni. Egyes feljegyzések szerint már Buddha idejében is készültek foltmunkák: a szegényebb emberek
ugyanis csupán egy-egy foltnyi selymet tudtak Buddha szentélyének ajándékozni, amelyeket aztán
egy nagyobb darabbá varrtak össze.
A későbbiekben elsősorban a meleg holmik (takarók, paplan, pufajka) készítéséhez tudtak ezen
a módon mindenféle anyagmaradékokat felhasználni. Mivel ezek a tárgyak hétköznapi használatra
készültek, általában nem új anyagokat, hanem régi, kopott ruhadarabok épen maradt részeit
használták fel a munka során.
A 17-19. században Amerikában a bevándorló telepesek honosították meg a foltvarrást, és
fokozatosan alakították ki a ma is használatos kompozíciók alapjait. Ezek alapegysége az
úgynevezett blokk. Szinte minden munkán messziről fel lehet fedezni a négyzet alakú egységeket,
amelyek egymás mellé varrva töltik ki a felületet és hoznak létre új kompozíciót. A blokkoknak
tüneményes neveket adtak: vaskerítés, vasút, kettős forgó, bírósági lépcső, katedrális ablak,
pehely, köpülő, gyümölcskosár, kunyhó. Hogy a férfiak se maradjanak ki: „kártyatrükk”
és „részeg ember lépése” nevekre is kereszteltek blokkokat.
A legértékesebb munkáknak az ágyterítők számítanak
|
Ezeket a blokkokat minden amerikai háziasszony könnyen megvarrhatta otthon (természetesen kézzel,
és apró öltésekkel), aztán pedig összegyűltek az asszonyok, és közösen állították össze a nagy
felületeket. Ezek az összejövetelek jó alkalmat adtak a tapasztalatcserére, pletykálkodásra,
de a mindennapi problémákat is megbeszélhették egymással.
Lassan és fokozatosan egyedülálló kézműves-munka alakult ki ebből – olyannyira, hogy
elvarázsolta az egész világot. Mivel könnyen és gyorsan, viszonylag olcsó alapanyagokból lehet
értékes használati tárgyakat készíteni, ma már az egész világon elterjedt. Minden országnak,
minden népnek megvan a saját technikája: a magyarban a népi díszítőművészet, a szűrrátétek
világa éled újjá.
A mézeskalácsok az advent jegyében születtek
|
Magyarországon 1989-ben a Magyar Foltvarró Céh megalakulásával indult el a foltvarró mozgalom. A céh
ma mintegy ezer tagot számlál, és az évenkénti két országos kiállítás által egyre többen ismerhetik
meg a foltvarrókat és munkáikat. Az 1995-ben alakult Korona Foltvarró Kör tagjai kéthetente
találkoznak a Szabadművelődés Házában, ahol közös foltmunkák készítése és új technikák tanulása-tanítása
folyik. A 25 tagú kör rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon (ahonnan általában
a fődíjak egyikét szokták elhozni...), de saját tárlatokat is szerveznek Fehérváron, valamint a Közép-dunántúli Régió
csoportjai számára. Mostani adventi kiállításuk egyben az Európai Foltvarró Szövetség 17 országának vándorkiállítása.
Paksiné Mohai Mariann elég régen kezdett foglalkozni a mézeskalácsokkal, de aztán felhagyott készítésükkel. Pár évvel
ezelőtt fogott hozzá ismét, látványos és illatos alkotásaival azóta mindenütt sikert arat. Most is sokan tömörültek a
tárlókba zárt mézeskalácsok, mézeskalács-betlehemek körül.
|
