|
[SZIKM] 2007. május 26.
Kósa János festőművész legújabb munkáiból nyílt kiállítás a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében
Az augusztus 20-ig látogatható tárlat műfaját talán "ironikus retróként" lehet megfogalmazni.
Kósa János: Utómunkálatok
|
Kósa János, a kortárs festészet középgenerációjának egyik meghatározó alakja, a festészet régi és mai mestereit hívja segítségül,
hogy bebizonyítsa: vizsgálatának a tárgya él még. A vizsgálat tárgya pedig nem más, mint a festészet maga. Érdekli a
megoldás sokfélesége, izgatja a forma, fontosnak tart olyan szempontokat, mint fény-árnyék, arány, kompozíciós egység, azaz
a klasszikusokkal kacérkodó maga is klasszikussá kíván válni. Kilencvenes évekbeni tevékenységét egyfelől a kortárs
képzőművészet analízise, másfelől – az elemzéssel párhuzamosan – saját művészi identitásának megteremtésére
tett kísérlet határozta meg. Arra vállalkozott, hogy a maga számára – és általános következtetéseket is levonva –
újrafogalmazza a festés lehetőségeit. Művészetében a hagyományos festészet világát ötvözte korunk vizuális jelrendszerével.
Kósa képei első pillantásra témájukban és kivitelezésükben tradicionálisak, ám mindig szerepeltek bennük olyan elemek, amelyek
a ma emberéhez szólnak. Akkoriban készült képei a következőképpen jellemezhetők: olajjal vászonra festett, ábrázoló jellegű művek,
amelyek a reneszánszban kialakult perspektíva alkalmazásával koherens tér illúzióját keltik, a múlt művészetének
különböző korszakaiban kialakult módszerrel az adott korszakra jellemző műfajokat és kompozíciókat festett. Festészetének
élettere a história, beszédmódja az ezredforduló számára oly ismerős historizálás. Hogy mégis mitől nem végzetesen
retrográd, realista vagy konzervatív? Mivel mindvégig megőrzi a konceptualizmusból örökölt önreflektív érzékenységét, mindenkor tudatában
van szerepjátszásának, és soha nem téveszti szem elől eredeti célját, ami nem egyéb, mint folytonos gondolkodás a
festészetről magáról.
Székesfehérváron Kósa János közel 50 alkotást állít ki a legutóbbi idők terméséből. Újabb munkáin a személyes történelem
emléktárgyai váltják fel korábbi témáit. Hódolva napjaink mindent elsöprő retro-feelingjének, e műveken a festő történeti
tudatosságának helyébe a privát történelem lép. Emlékezése felvállaltan csapongó, asszociatív, festői stílusa pedig ehhez
igazodva heterogén, a megidézett tárgy vagy emlékkép vizuális jellegéhez idomuló. Kósa irónia és szentimentalizmus jól
adagolt elegyével kelti életre a késő Kádár-kor tárgyi világát: neoncsöves reklámokat, a szocreál modernizmus utópisztikus
buszmegállóit, orsós magnót, a Jáva-építőt, Köbükit, a papírdobozos diafilmeket...
|
