|
[Fehervar.net] 2007. május 2.
Kovács Imre súlyos agyvérzés után, félig lebénulva vett újra ecsetet a kezébe, hogy ismét
a művészetnek élhessen, ahogy tette ezt gyerekkora óta. Az ő munkáiból nyílt tárlat a Platán Galériában.
A tárlat megnyitásakor a festő által jobb kezének tekintett felesége idézte fel Kovács Imre eddigi
életútjának főbb állomásait. Az Ősiben élő, 1944-ben született festőművész tehetsége, a
festészet és grafika iránti vonzalma már korán megmutatkozott: gyerekkorában neves művészektől
tanult, szakkörökbe járt, mindenféle módon igyekezett ellesni a fogásokat. A hatvanas-hetvenes évekből
akvarellek, olajképek és grafikák bizonyítják tehetségét. A falusi életmód eleve közel vitte
a természethez, amelynek szeretete tájképein tükröződik vissza.
1999-ben súlyos agyvérzés döntötte le a lábáról. Jobb oldala teljesen lebénult, kerekesszékbe kényszerült,
állandó ápolásra szorult. Nagyon erős akarattal, a rá jellemző elszántsággal jutott el oda, hogy felállt
a tolószékből, ismét ecsetet vett a kezébe - ezúttal a balba... Hogy mire képes egy ember, hogy
miként nem adja fel álmait, arra jó példa a most látható kiállítása.
Imre vallásosan nevelkedett. Felgyógyulása után a templomba "menekült" köszönetet mondani. Első nagy hálaadása
az Irgalmas Jézus megfestése volt, majd újabb szentképek következtek, egy 2 méteres oltárképet festett a helyi
templom számára. Érzi, hogy Isten ezzel a feladattal ajándékozta meg, amikor úgy döntött, hogy tovább élhet
és szolgálhat Istennek és embertársainak.
A képek készítése komoly idegi és fizikai megterhelést jelent. A festéshez saját maga által tervezett eszközöket
használ, amelyek az egykezes munkát segítik. Vászon helyett fára festi olajképeit, amelyeken fa, víz, erdő, a
természet látható realista stílusban. A fa az egyetemes szimbólum, a folytonos megújulás, az idő jelképe:
az emberiség egész történetét végikísérő növény békességet, erőt, összetartást sugároz. És persze a magányt
is érzékelteti némelyik képen. Nagy szeretettel ábrázolja a természetet a régi kedves helyeken fotózott tájakat: a
Magas-Tátrát, a Balatont, Erdélyt, Sikondát, a Dunát és a szeretett lakóhelyet, Ősit.
|
