|
[Fehervar.net] 2007. január 19.
A tavaly májusban elhunyt M. Tóth István Székely Bertalan-díjas festőművész műtermi hagyatékából nyílt emlékkiállítás
a Pelikán Galériában. A közismert és népszerű festő-tanár tárlatát Szűcs Erzsébet művészettörténész, a Városi Képtár igazgatója
ajánlotta a galériát zsúfolásig megtöltő közönség figyelmébe.
M. Tóth István
1922-2006.
|
Szomorú dolog olyan művész emlékkiállítását nézni, aki nemrég még itt járt közöttünk... Jellegzetes lépteit, színes öltözékét,
elmaradhatatlan tarka sáljait mintha még ma is látnánk a fehérvári utcákon. Hangját már kevésbé véljük hallani: a szűkszavú
festő inkább képeivel beszélt, bár rajztanárként, tanítványainak szívesen mesélt a rajzról, festészetről, általában a vizuális kultúráról.
A tavaly elhunyt festőművész özvegye bízta meg a Városi Képtár és a Szent István Király Múzeum szakembereit a képzőművészeti
hagyaték feldolgozásával, amit ők nagy megtiszteltetésnek vettek - mondta bevezetőjében Szűcs Erzsébet.
M. Tóth István egy háromgyermekes vasutas család legidősebb fiaként született 1922-ben Maroshegyen, nevében az "M" betű
is szűkebb pátriájára utal. A polgári iskola után tanonciskolába iratkozott be, hogy mielőbb kenyérkereső lehessen.
Géplakatos lett belőle, de már diákként is festegetett. Szülei tudta nélkül jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, ahol
1941-47 között olyan mesterek keze alatt végezte tanulmányait, mint Diósi Antal, Domanovszky Endre és Borsos Miklós.
Műveit 1948 óta állítja ki, 1961 óta több száz egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Az emlékkiállítást megnyitó
Szűcs Erzsébet felhívta a figyelmet arra, hogy bár a művész életrajza az első önálló kiállítást 1961-re datálja,
valójában 1955-ben volt az első saját kiállítása: az akkor még a háború pusztításai miatt romokban heverő Vörösmarty Színházról
készített vázlatait állította ki szabadtéren, a színház mellett.
1951-től volt a Petőfi Sándor Általános iskola rajztanára. Pedagógiai tevékenységének elismeréseként 1957-ben az
"Oktatásügy Kiváló Dolgozója" kitüntetést kapta, amit még egy sor másik követett (Kiváló Tanár, 1974; Város-díj, 1975;
Székesfehérvárért Emlékérem, 1979; Székely Bertalan-díj, 1982; Fejér Megye Díszpolgára, 1997.) Műtermi hagyatékában sok
olyan képet találtak, amelyen tanítványai portréit örökítette meg: a gyerekek körülrajongták, és ő is nagyon szerette
diákjait - hangsúlyozta Szűcs Erzsébet.
Külföldi tanulmányútjai során szinte az egész világot bejárta, művei pedig Finnországban, Franciaországban, Indiában,
Japánban, Kanadában, Németországban, Olaszországban és az Egyesült Államok magán- és közgyűjteményeiben találhatók meg. Magángyűjteményekben
fellelhető munkáiból a jövő héten a Vörösmarty Teremben nyílik kiállítás.
A Pelikán Galériában M. Tóth István olyan tisztelői is megjelentek, akik inspirálták is művészetét - eljött például tanár kollégája, Warvasovszky Emil,
aki annak idején a Velencei-tó szépségére hívta fel a festőművész figyelmét. M. Tóth István rendszeresen nyaralt a Balatonnál,
meg is fogta a magyar tenger szépsége, de úgy vélte, hogy Egry József után már nem lehet Balatont (Van Gogh után napraforgót...) festeni.
Más a helyzet a Velencei-tóval, amelynek nádvilága különösen megragadta képzeletét. "A nádról mindig M. Tóth István jusson
eszükbe" - mondta Szűcs Erzsébet, aki befejezésül arról beszélt, hogy a műteremben mindössze egy befejezetlen képet találtak,
és ez a festő feleségét ábrázolja. A Képtár és a Pelikán Galéria munkatársai virággal köszönték meg neki, hogy rájuk bízta a hagyaték
rendezését, így ezekben a napokban három kiállítás is nyílhat a művész alkotásaiból.
|
