Nyugalom
[Fehervar.net] 2007. augusztus 3.

Molnár Lajos pápai festőművész alkotásaiból nyílt tárlat a Platán Galériában. A mintegy ötven kiállítást maga mögött tudó festő olajfestményeit, akrill- és pasztellképeit Simon M. Veronika festőművész ajánlotta a megnyitón jelenlévő közönség figyelmébe.

Molnár Lajos és Simon M. Veronika

   Molnár Lajos tíz éve állít ki, tagja volt a veszprémi Fiók Art képzőművész körnek, majd a Független Magyar Szalon képzőművészeti társaságnak, jelenleg az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság tagja. Pápán született 1945-ben, és tízévesen került egy tehetségkutatón a városi gyermek-rajzkörbe került. A kiváló rajzpedagógustól, Bíró Károly festőművésztől tanult, aki az ábrázolás alapjait jól megtanítva építette fel a gyerekekben a képzőművészet iránti fogékonyságot és a kivitelezés iránti alázatos elkötelezettséget: nem egyszerűen rajzolni tanította őket, hanem vizuális kultúrára.

   14 évesen Győrbe került, műszaki szakközépiskolába, innentől kezdve a rajzolás már csak hobbi maradt számára - de a vizuális kultúra iránti szeretete és rajongása nem csökkent, a Városi Képzőművészeti Szabadiskolát látogatta. A hetvenes évektől kezdve alig festett, de aztán két rajztanári szakos gyermeke biztatására ismét alkotni kezdett. Első önálló kiállítása 1997-ben volt, de kiállításra készülő, magán- és közgyűjteményekben fellelhető munkái mellett büszke az "alkalmazott grafikáira" is, hiszen rendszeresen készít illusztrációkat és borítókat verses- és novelláskötetekhez, regényekhez, ezen kívül logókat tervez, különféle kiadványok grafikai tervezését végzi.

   „Még egy fontosat szeretnék megemlíteni, ami nem érdem, inkább egyfajta elkötelezettség a művészet tovább éltetése érdekében: gyermekeim nevelésénél megkíséreltem továbbadni a művészet szeretetét, mint az emberi gondolkodást segítő, nélkülözhetetlen elemet” - mondja magáról a művész. „A gyakori családi kirándulásoknál a képtárak, múzeumok megtekintése kiemelt program volt. Ahogy gyermekeim értelme nyiladozott, egyre több élvezettel élték meg ezeket a látnivalókat. A korán kezdett vizuális nevelés távlati kihatása: a fiam műszaki főiskola után tanárképzőt végzett, miközben háromszor felvételitett az iparművészetire. Végül a műegyetem építészmérnöki karát elvégezve, építész-tervező lett. Kerámikus akart lenni, kiválóan megtanult korongozni. Nagyobbik lányom középiskolai tanár, matematika mellett rajzot tanít. A kisebbik lányom közgazdász, de hozott humán értelmiségi férjet a családba, aki irodalomtörténész, kutató. Legidősebb unokám még csak hét éves, de már kiváló kreativitással rajzol: a neves pesti Radnóti iskola tanulója. Ha nálunk van, neki is, nekem is kedves elfoglaltság közösen feldobni egy témát, s uccu, mindegyikőnk rajzolja meg. Két korosztálynyi különbség, merőben más megközelítés.”