Megismételhetetlen pillanatok rögzítői
[Fehervar.net] 2008. május 16.

Tájak, emberek, élethelyzetek itthonról és a nagyvilágból: az Öreghegyi Közösségi Ház kiállítótermének falain az ötvenéves Főnix Fotóművészeti Kör huszonegy tagjának negyven fotója sorakozik.

A tárlatot Győri Lajos nyitotta meg

   A tárlatot május 16-án nyitotta meg Győri Lajos, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének elnöke, Warvasovszky Tihamér polgármester köszöntőjét pedig Csomán István önkormányzati képviselő olvasta fel. Győri Lajos méltatta az egyik legrégebbi hazai fotóművészeti kör tevékenységét, eddigi eredményeit, kiemelve, hogy az idei, sorrendben XXV. MAFOSZ Szalonon II. helyezést értek el a kiállított művek alapján, de a beküldött kollekció összpontszámával viszont holtversenyben az első helyet szerezték meg. A nemzeti fotókultúra öt évtizedes gazdagításért Győri Lajos díszoklevelet is átadott Szabó Lászlónak, a fotókör vezetőjének, és több társszervezet képviselője is köszöntötte a nagy múltú fehérvári fotókört.

A MAFOSZ díszoklevele

   A jubileumi kiállításra csak az utóbbi tíz év munkáiból válogattak, de a kerek évforduló mindenképpen jó alkalom a legendás fotókör történetének áttekintésére. A fotókör 1958-ban a Vadásztölténygyárban, a későbbi Videoton elődjében alakult meg, mint a fotózást kedvelők baráti köre: egymástól tanulták a fortélyokat, a laborálást, munkáikat kezdetben csak egymásnak mutatták meg. A csoport egyre nagyobbra nőtt, és a bemutatkozás lehetőségét keresve előbb városunkban szerepeltek kiállításokon, majd országos tárlatokra is eljutottak.

Szabó László, a Főnix elnöke

   – A fotókör élete akkor kezdett el igazán pezsegni, amikor 1963-ban Nagy Ottó lett a csoport művészeti vezetője – kezdte a kör múltjának felidézését Szabó László elnök, aki 1975 óta vezeti a fotókört. – Ő a kiállításokon, pályázatokon való részvételre buzdította a tagságot, és tulajdonképpen ő vitte be a Videoton Fotóművészeti Kört az országosan elismert fotóközösségek közé. A vállalaton belül is népszerű volt a fotókör, azokban az években 60-70 tagot számlált – bár az igazán aktív tagok száma akkor is ugyanannyi volt, mint ma: 15-20 fő.

   – Akkoriban még nem volt minden utcasarkon fotólabor: hol dolgozták ki a felvételeiket?

A megnyitón már a jövő fotós- generációja is képviseltette magát

   – Mivel a Videotonon belül működő művelődési házban nem sikerült használható helyiséget találni, Nagy Ottó idején már itt, az akkor még Öreghegyi Művelődési Ház nevet viselő intézményben működött a kör, egy pici helyiségben, és itt volt a laborunk is. Később a Videoton segítségével a Budai úton sikerült helyiséget szereznünk, ahol már komolyabb labort tudtunk kialakítani. A kör fénykora akkor jött el, amikor elkészült a Videoton Oktatási Központ (VOK): állíthatom, hogy az ország egyetlen fotókörének sem voltak olyan ideális munkakörülményei, mint nekünk. Nagy közösségi helyiségünk, két laborunk és egy raktárunk volt – és természetesen állandó kiállítási lehetőségünk a VOK előcsarnokában. Azokban az években többször is rendeztünk országos Vasas fotó- és diapályázatot, és az eredményeink nagy része is abból az időszakból való: 1982-től 89-ig minden olyan díjat elnyertünk, amit egy amatőr művészeti csoport elnyerhet.

   – A fotózás mindig drága műfaj volt: kitől kaptak támogatást? Egyesületként működött a kör?

A megnyitón a Lauschmann jazz szakközépiskola növendékei muzsikáltak

   – Nem, sőt, most sem egyesületként létezünk. 1984-ig a Videoton jelentős összeggel támogatta a kört, de aztán ez a forrás elapadt, és a tagok saját zsebből finanszírozták ezt a költséges hobbit. 1989-től a rendelkezésünkre bocsátott helyiségeket is sorban elvették, 1997 májusában pedig végleg "lakóhely" nélkül maradtunk. Akkor úgy döntöttünk, hogy magát a fotókört is megszüntetjük. De nem telt bele egy hónap, amikor ismét összejött a társaság, és kiderült, hogy mi nem tudunk egymás és a fotókör nélkül élni. Tóth István, az Öreghegyi Közösségi Ház akkori igazgatója felajánlotta, hogy a továbbiakban a ház alkotócsoportjaként működjünk, így az utóbbi tíz évet már itt töltöttük, Főnix Fotóművészeti Kör néven.

Tanulni a legjobbaktól érdemes: Wágner Csapó József szívesen magyaráz

   – Közben a technika is fejlődött, és ma már laborra nincs is szükségük...

   – Szinte minden tagunk átállt a digitális technikára – ez nem volt könnyű és olcsó folyamat, de szerencsénkre jöttek a társaságba olyan fiatal, a digitális fotózásban már nagy gyakorlatot szerzett tagok, akik a régi tagokat átsegítették ezeken a kezdeti nehézségeken, a közösség pedig őket segíti az esetleges szélesebb fotográfiai tapasztalatával, a nagyobb közösségekbe való beépülésben, a pályázatok történő szereplésben. A fotókör fejlődése abból is látszik, hogy a csoportos tárlatok mellett tagjainknak egyre több önálló országos kiállítása is van, sorban hozzák el a díjakat országos pályázatokról – elég csak Wágner Csapó Józsefre vagy Szabó Mártára gondolnunk, de említhetem Nervetti Károly és Búsi Sándor nevét is. Ugyancsak a fiataloknak köszönhetjük a Főnix internetes honlapját, amelyet Suhajda László tervezett és üzemeltet, a MAFOSZ honlapját pedig Szabó Márta készítette, és a MAFOSZ embléma-pályázatát is ő nyerte meg.

L. M.

Kapcsolódó anyagok:
A kiállított képek a Főnix honlapján