Réber László világa
[Fehervar.net] 2008. április 26.

Néhány tollvonással teremtett alakok, karikatúrák, színpompás mesefigurák, ismert és népszerű illusztrációk: Réber László sajátos világot alkotott a valóság és a képzelet határán. A Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész életművébe a Csók István Képtárban rendezett, augusztus 3-ig látható kiállítás enged bepillantást.

   Az 1920-ban született Réber László gyermekkönyv-illusztrációin generációk nőttek fel: neve elválaszthatatlanul összeforrt Janikovszky Éva és Lázár Ervin nevével. Szovjet hadifogságból hazatérve először a Szabad Száj, majd a Ludas Matyi karikaturistájaként működött, később a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályának tervezője lett. Az ő rajzai kísérik kísérik Örkény István egyperces novelláit, Kurt Vonnegut regényeit, Murhy törvénykönyvét és Gerald Durell könyveit - hogy csak néhányat emeljünk ki az általa illusztrált könyvekből. Több mint négyszáz irodalmi alkotáshoz készített rajzokat, munkái tankönyvekben is megjelentek. A széles körben ismert illusztrációk mellett autonóm grafikákat és plasztikákat is készített. Grafikai munkásságát számtalan szakmai elismeréssel jutalmazták itthon és külföldön. 2001-ben bekövetkezett halála után lánya, Widengård Krisztina gondozza hagyatékát, melynek nagy részét a Szent István Király Múzemban helyezte letétbe.

Widengård Krisztina megköszönte a múzeumnak, hogy méltó módon kezelik édesapja hagyatékát

   – Miért esett a választás a fehérvári múzeumra?

   – 2005 végén Szűcs Erzsébet művészettörténész megkereste Widengård Krisztinát, hogy szeretne a Csók István Képtárban rendezett, "A magyar grafika aranykora" című kiállításhoz Réber-rajzokat kölcsönkérni – mesélt az előzményekről Gärtner Petra művészettörténész, a kiállítás kurátora. – Így kezdődött a múzeum kapcsolata Krisztinával, akit akkortájt már régóta foglalkoztatott az a kérdés, hogy hol tudná biztonságban édesapja rajzait. A múzeum felajánlotta, hogy grafikai szekrényeket vásárol a művek tárolásához, és természetesen kiállítást is rendez a hallatlanul gazdag hagyatékból.

   – Hogyan válogattak ebből az életműből, mit látunk a kiállításon?

A tárlaton nem csak grafikai munkák láthatóak

   – A hagyaték jól körülhatárolható témakörökre bontható. Ezeket szem előtt tartva rendeztük a kiállítást. Az első csoportba a papírkarcok tartoznak, melyek nem illusztrációnak készültek, hanem autonóm grafikák, s talán éppen ezért kevésbé ismertek. A második témakörbe az Élet és Irodalomban megjelent illusztrációkat soroltuk. A mély filozófikus gondolatokat magukba sűrítő, lényegre törő megfogalmazások később a könyvillusztrációknál is visszaköszönnek, s már itt tetten érhető Réber László fanyar humora. Ha már a humornál tartunk: a kiállításon a művész karikatúráiból is látható válogatás. Réber humoros rajzaiból először 1957-ben jelent meg egy kötetre való: meglepő, hogy milyen időtálló, máig aktuális alkotások kerültek ki a kezéből. A negyedik csoportba kerültek a közönség számára talán legismertebb munkái, a könyvillusztrációk, s ezen belül is legnagyobb számban a meseillusztrációk.

A tájékozódást nagyméretű nyomatok segítik

   – A Csók István Képtár a város legnagyobb kiállítótere: nem vesznek el benne ezek a többségükben apró rajzok?

   – A teret nagyméretű nyomatokkal "szabdaltuk fel" az említett témacsoportok szerint, hogy a látogatók azonnal lássák, melyik témát hol találják. Kisebb helyen nem tudnánk megrendezni a kiállítást, hiszen óriási az anyag, és még ebben a hatalmas kiállítótérben sem tudjuk bemutatni az összes rajzot, ami nálunk van letétben. Kétezer munkát őrzünk, és ez csak egy része az életműnek.

Réber Lászlót Schäffer Erzsébet mutatta be

   A tárlatot megnyitó Schäffer Erzsébet újságíró nem Réber László művészetét, hanem az embert mutatta be, a megnyitón is jelenlévő Widengård Krisztina visszaemlékezései alapján. Réber a húszas évei túlnyomó részét hadifogságban töltötte, a rajzolással ott kezdett komolyabban foglalkozni - idővel még külön sátrat is kapott, hogy nyugodtan tudja rajzolni a tisztek portréit. Krisztinának abban a szerencsében volt része, hogy egy mesevilágban nőtt fel: édesapja akár az asztalon árválkodó rajszögből is kiadós mesét tudott kerekíteni. Hétvégente órákat töltöttek azzal, hogy megfigyeljék a pókokat - az állatvilág amúgy is meghatározó volt az életükben, főként az édesanyja által hazavitt madarak által, akik munka közben is Réber László körül "legyeskedtek".

Wehner Tibor annak a kornak a politikai jellemzőit is felvillantotta, amelyben Réber alkotott

   Réber László munkásságáról Wehner Tibor művészettörténész beszélt a megnyitón, aki azt hangsúlyozta, hogy bár a nagyközönség által (elsősorban a nagy példányszámok miatt) meseillusztrációi az ismertek, mégis az autonóm grafikái azok, amelyek inkább figyelemre méltóak. Ezek többnyire sosem jelentek meg kiadványokban, kiállításokon is ritkán láthatóak - ezek közönség elé juttatásában Fehérvár volt az élenjáró, amikor 2006-ban "A magyar grafika aranykora" című, válogatott kiállítás keretében Réber-grafikák is a falakra kerültek, és a mostani tárlaton is nagy hangsúlyt kaptak. Wehner Tibor felhívta a figyelmet arra a sajátosságra, hogy Réber általában nem használta a perspektivikus ábrázolás szabályait: figurái sík alakok, lényegre törőek, és szinte mindig az emberről szólnak.

L. M.