|
[Fehervar.net] 2008. október 22.
A megyeszékhelyek múzeumainak összefogásával megvalósult "A szecesszió vidéke, a vidék szecessziója" című vándorkiállítás
utolsó állomására, a fehérvári Csók István Képtárba érkezett. A számtalan izgalmas látnivalót, festményeket, bútorokat, vázákat, ruhákat,
személyes használati tárgyakat, gobelin- és szőnyegterveket felvonultató tárlat január 18-ig látogatható.
A kiállítást Gellér Katalin művészettörténész
nyitotta meg
|
A 2003-ban alakult, tizenkilenc megyei múzeumot összefogó Megyei Múzeumok Szövetségének ez az első saját szervezésű
tárlata - hangsúlyozta a tárlat megnyitóján Elekes Szentágotai Enikő, a Szent István Király Múzeum gazdasági igazgatója.
A Szolnokról 2004-ben indult vándorkiállítás most utolsó állomására érkezett: Fehérvárott látható utoljára
a tárlat, amely a vidéki múzeumok képző- és iparművészeti gyűjteményének szecessziós anyagából ad ízelítőt. A
témaválasztás jelképes, hiszen a szecesszió időszakában, vagyis a XIX. század végén, a XX. század elején alakultak
meg a megyei múzeumi szervezetek.
A szövetség ezzel a kiállítással nem a szecesszió teljességéről kíván képet adni, erővonalait meghatározni, vagy
eddig ismeretlen részleteit megvilágítani. Gazdagságának egy olyan szeletét kívánja felvillantani, ami a magyar
vidéki múzeumok gyűjteményeit jellemzi. A szecesszió tehát a kiállítás rendezése során vezérfonal, amelynek
mentén az egyes kollekciókból válogattak. Az egyes múzeumok gyűjteményi felelősein, szakemberein múlt, hogy
saját anyaguk e szegmensét milyen tárgyakkal kívánták reprezentálni. Ez természetesen mind a kiállított
tárgyak funkcióját, mind pedig kvalitását tekintve sokszínűséghez vezetett, és minden helyen kicsit más volt a tárlat.
A kiállítás történetében a fehérvári az egyetlen, amelybe egy helyi vállalkozó is beszállt: az Elizart Kft. bútorszövetekkel,
a kort idéző kelmékkel tette még látványosabbá az amúgy is izgalmas kiállítást.
A kiállítás történetéről Elekes Szentágotai Enikő beszélt
|
A kiállítást megnyitó Gellér Katalin művészettörténész is azt emelte ki, hogy a tárlat nem csak anyagában változatos,
hanem hangulatában is megnyerő. A sokszínűségre jellemző, hogy a festmények, bútorok, vázák, ruhák, személyes használati
tárgyak mellett "alkalmazott művészetet", például plakátokat is felvonultat. A szecesszió az építészetben és az
iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta: mind a használati tárgyak, mind az épületek
tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát, így vált "köznyelvvé" a szecesszió.
A szecesszió, mint a századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti irányzata világstílus volt, mert minden területen
jelentkezett, rugalmas és otthonos volt - hangsúlyozta Gellér Katalin. Minden országban másként nyilvánult meg, az elnevezése
is különböző volt, mégis jellegzetes jegyei voltak. Főbb jellemzői a nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus
mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása. A szecessziós épületeken, tárgyakon kevés
a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat - hazánkban például ekkor kezdték épületburkolásra
használni a Zsolnay-kerámiákat.
Rugalmas és otthonos stílus
|
A festészetben is a stilizálás, a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása dominált: jellemzőek
a foltszerű felületek, az árnyalatok nélküli képek. A kor kedvelt témája volt a mitoszidézés, ennek jó terepe például a meseillusztráció:
a tárlaton Lesznai Anna több ilyen jellegű munkája is látható. A festmények között a kiállítóhely névadója, Csók Istvánnak jellegzetes
ecsetvonásait is megtaláljuk - Sokác lány a Dunánál című képe a szecessziónak elsősorban tematikai, és nem formai jegyeit hordozza.
Csók a népművészetben nem az akkor kortárs vizuális kultúra megújítására képes, ősi magyar motívumokat kereste, hanem a romlatlan,
tiszta egyszerűséget.
|
