Század eleji hangulatban
[Fehervar.net] 2008. november 6.

A szecesszió a kereskedelmi plakátművészetben címmel nyílt tárlat A Szabadművelődés Házában: a múlt század elejéről származó, mintegy 70 plakátot és számolócédulát felvonultató kiállítás november végéig látogatható.

A kiállítási anyag Őri Tóth István gyűjteményéből származik

   Úgy tűnik, városunkban virágkorát éli a század eleji retró: a Csók István Képtárban látható szecessziós vándorkiállítás után most A Szabadművelődés Házában is ezt a kort idézi egy látványos tárlat. A békebeli plakátok és számolócédulák humora, stílusa utolérhetetlen, ezért aki meg szeretné nézni a kiállítást, készüljön arra, hogy nehéz megszabadulni a kiállítóteremből - amely helyiség egyébként éppen eme kiállítás megnyitóján vette fel Kondor Béla nevét.

   A kiállított anyag Őri Tóth István fotográfus digitális gyűjteményén alapul: ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt meggyőzte a Szent István Király Múzeum akkori igazgatóját, Fülöp Gyulát, hogy kérjék kölcsön a régi plakátokat és számolócédulákat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumból. A szakintézmény azóta már elhunyt vezetője, Draveczky Balázs a kölcsönzés mellett ahhoz is hozzájárult, hogy az értékes kordokumentumokról Őri Tóth fotóreprodukciókat készítsen. A digitális gyűjtemény később az Országos Széchényi Könyvtár darabjaival egészült ki, így ma már mintegy 20 plakátból és 300 számolócédulából áll, ebből válogatta Horváth Júlia történész és Őri Tóth István a kiállításon látható anyagot. A grafikai retusálást és a nyomdai kivitelezést Varsányi László végezte, a tárlatot Tóth László rendezte és Fülöp Gyula nyitotta meg.

A tárlatot Fülöp Gyula ajánlotta a közönség figyelmébe

   A számolócédulák történetét S. Nagy Anikó dr. írásban foglalta össze, ennek rövidített verzióját a kiállítóteremben is olvashatják a látogatók:

   Reklám a kézben - mondhatni a kicsiny, hosszúkás, képes papírszeletre, a gépi pénztárblokk elődjére: a számolócédulára, a hatékony reklámhordozóra. "Azért született a világra, hogy mosolygó színes arcával mindenkit meghódítson, akinek csak a keze ügyébe kerül, vagy akinek a pillantása reá esik, de örökösen csak a hátát mutogatja, a hátát, amin ott van a számla, amit fizetni kell..." (Reklámélet, 1938.)

   A számolócédula a 19. század utolsó harmadában jelent meg. Virágkorát a századforduló idején élte. Gyártók és kereskedők nyomatták ezerszámra cégük, vagy árujuk reklámozására, melyet összekapcsoltak a számlaadással. Használatuk nem csak az elegáns fővárosi üzletekre korlátozódott: közkézen forogtak vidéki boltokban és számoltak rajtuk kávéházak, vendéglők pincérei is.

   A számolócédulákat az előlapot díszítő reklámgrafika sokfélesége jellemzi. Ábrázolnak gyárakat, üzleteket és megszámlálhatatlanul sok árucikket, melyek hol bájosan-kedvesen, hol vidáman, sok humorral, hol harsogóan, olykor kihívóan hívták fel magukra a figyelmet. Az egykori vevőket szlogenek, rímes sorok szólították meg. Stílusuk a kor ízléséhez igazodott, fénykorukban a szecesszióhoz kapcsolódtak. A művészi kivitelt a megrendelő anyagi ereje és igényessége határozta meg. A névtelen grafikák sorából kiemelkednek azok az ábrázolások, melyeket neves művészek, Berényi Róbert, Bíró Mihály, Bortnyik Sándor, Faragó Géza és mások alkottak. A már rendkívül népszerű és nívós utcai plakátok megjelentek a számolócédulákon is, felhasználásuk fokozta az emlékeztető hatást.

Keresztelő a megnyitón: a kiállítóterem mától Kondor Béla nevét viseli

   A kis, képek reklámok túlélték az első világháborút. A 20-as években meginduló gazdasági pezsdüléssel a "miniatűr propaganda-hadsereg" ismét bekapcsolódott az áru eladásáért folytatott harcba.

   Az önállósult reklámgrafika különböző irányzatai a számolócédulákon is békésen megfértek egymás mellett. Versenytársai ugyan megszaporodtak a reklám és a számlaadás területén, mégis megélték a második világháborút is. Leginkább a kisebb üzletekben, ahol az eladó és a vevő kapcsolata még erős volt.

   A számolócédulákkal a gyermekszíveket célozták meg és meg is hódították. Az egy-egy árucikket reklámozó sorozatok és variációk már a buzgón gyűjtő apróságok örömére készültek. Javarészüket ők mentették meg az utókor számára. Hajdan volt "kincseik" alapozták meg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum többezres számolócédula-gyűjteményét.

L. M. Fotó: G. I.