|
[Fehervar.net] 2008. november 28.
Öt múzeum, magán- és közgyűjtemények kölcsönözték azokat a Vaszkó-műveket, amelyek a Városi Képtárban megnyílt életmű-tárlaton
láthatók. A február 15-ig látogatható kiállítást Kovalovszky Márta művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe.
A kiállítás egyik apropóját Lóska Lajos művészettörténész új kötete adta, amely Vaszkó Erzsébet munkásságát mutatja be,
a másik apropó pedig a Deák Gyűjteményben látható néhány Vaszkó-kép volt. A most kölcsönbe kapott alkotásokkal együtt
mintegy száz Vaszkó-kép került a falakra. Elnagyolt figurák, inkább sejthető, mintsem látható tárgyak, többnyire sötét,
komor színek, elgondolkodtató munkák.
Vaszkó Erzsébet 1929-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Vaszary János volt. Az Új Művészek Egyesülete,
rövid ideig az Európai Iskola, a szentendrei művésztelep, valamint haláláig a szentendrei Grafikai Műhely tagja volt.
A 40-es években erősen kontúrozott, sötét tónusú máramarosi tájképekkel hívta fel magára a figyelmet. Két világháború
közötti művészetét önmaga "látványfestészet"-ként határozta meg. 30-as évekbeli művészetét az École de Paris szellemében
készült festői csendéletek jellemzik. Bene, Gadányi, Egry konstruktív 40-es évekbeli tájfestészetéhez kapcsolódott.
Máramaroson festett romantikus, expresszív tájai Nagy István hatását mutatják. A háború után közvetlenül tájfestészete
zárt geometrikus formákon keresztül jelent meg. Az 50-es években elhallgatott, az IPARTERV irodájában grafikusi munkákat
végzett. Nyugdíjba vonulása után, csak a 60-as évektől kezdve vett újra ecsetet kezébe. Számos korai művét megsemmisítette.
Szentendrén Fónyi Géza műtermében dolgozott, ahol Paul Klee művészi szemléletének hatására, a leíró attitűdöt egy
lírai alapvetésű, a nonfiguráció felé mozduló festészet váltja fel.
|
