2019. február 17., vasárnap
Donát

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

Pezsgő és erotika

2010. szeptember 10., 22:21 [fehervar.net] L. M.

Champagne címmel Juhász Tibor festőművész erotikus képeíből nyílt tárlat a Művészetek Háza földszinti kiállítótermében. A művészt és alkotásait Juhász Zsófia, az intézmény igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe, Dj. Elf, Dj. Zöld és a Méhkas Diaproject közreműködésével.


Juhász Tibor

A kiállításra érkezőket először a méretek nyűgözik le. A hatalmas, néha falnyi méretű képek igénylik a tágas teret és a távolságot: a kompozíciók messzebbről szemlélve bontakoznak ki igazán. Juhász Tibor képei szenvedélyesek, erotikusak, de sohasem vulgárisak. Festményein szívesen használ erős, tiszta színeket, mindig fehér alapra festve – stílusát a modern graffiti és a szecesszió keveredése jellemzi.

Juhász Zsófia, aki egyébként csak névrokona a kiállító művésznek, bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az intézmény megyei ugyan, de fontos feladatának érzi fehérvári alkotók bemutatását is. Juhász Tibor Budapesten született 1978-ban, 20 éves koráig városunkban élt, és 15 évesen kereste fel a fehérvári Kovács Árpád festőművészt, aki egyedül őt fogadta tanítványául. A fiatal Juhász Tibor ezekben az években sajátította el mindazt, amit az akadémiai stílusból megtanulható volt, külföldi utazásait pedig már festményei eladásából finanszírozta: miközben stílusát otthon, önmagának festve formálta ki, megélhetését populáris tájképekből biztosította.

Miután nem vették föl a programtervező matematikus szakra, elutazott Kijevbe, majd továbbment Minszkbe és hosszabb-rövidebb megszakításokkal négy évig ott élt. Ezután a Baltikum meghódítása következett: Tallinn, majd Tartu városa, ahol három évet töltött. Magyarországra visszatérve Szegedre költözött, aztán rövid ideig Budapesten élt, ahol megismerkedett feleségével. Családjával Székesfehérváron telepedett le, és itt is dolgozik.


A tárlatot Juhász Zsófia nyitotta meg

– Témáit sokáig meghatározta a népművészet: az utazások során magyar és más népek motívumait gyűjtötte, tanulmányozta, másolta. Az akkori képek hangulatát a népművészet évszázadokon keresztül kiforrott motívumrendszere, a XIX. század plakátművészete, és a modern graffiti határozta meg – mondta megnyitójában Juhász Zsófia. – Ez a világ azonban túl zárt volt a fiatal művész számára, ezért feleségével való megismerkedése után robbanásszerűen tört felszínre a mély érzelmeket kifejező szenvedélyes, ösztönös festészete. Fontosnak tartja a pontos rajzot, az érzelmek kifejezését a festék segítségével. Nagyméretű, látványos képeket szeret alkotni, melyek egyrészt lakberendezési dizájnelemként is helyt állnak, másrészt azonban fontosnak tartja, hogy a látvány mögött tartalom is legyen, amelyből a néző energiát meríthet.

Márpedig energia bőven van ezekben a képekben, amelyeket az intézményvezető "bevállalós" képeknek nevezett:
– Tibor nyíltan vállalja gondolatait és szexuális élményeit, érzelmeit – mondta Juhász Zsófia. – Akár el is bújhatunk a képek mögé: elég, ha megpróbáljuk beleélni magunkat a képek történéseibe, a szerelembe. Csak induljon meg valami! Ez a művész célja is. "Én a munkáimmal példát akarok mutatni. Mindenki láthatja, hogyan élek, mit tartok fontosnak az életben. A képeken rajta van, amit gondolok. Ez egy minta. Az életet sokféleképpen lehet élni, én elmondom mit tartok helyesnek, mit tartok fontosnak, aztán mindenki dönt belátása szerint" – idézte zárásként Juhász Tibor szavait.

A kiállításon szerepelt egy olyan kép is, amit a közönség saját ízlése szerint tovább alakíthatott az odakészített filctollakkal. A vállalkozó kedvűek neki is álltak az átalakításnak: