Fehérváron családi ház eladó
2017. július 21., péntek
Daniella, Dániel

Legfrissebb a fórumban

Aida musical

Pikk: Évvégi mindenjót kíván az IORO képviseletében is, Pikk :)   »  
(péntek, 16:55)

Filmek: mozi és tévé

Miklós: Nahát, a "mi" Orsink nyerte meg a Barátság mozi játékán a bérletet, gratulálok! :)   »  
(csütörtök, 21:10)

Színház és színjátszás

zoli4: No, megtöröm a csendet! Tegnap voltam 3:1 a szerelem javára előadáson. Mondjuk lehetett volna o...   »  
(szombat, 17:55)

Legfrissebb a városban

Barátság mozi
 

A gördülő legenda szomorú vége

2009. október 10., 22:00 [fehervar.net] G. I., L. M.

Akár a "Rekviem" címet is viselhetné az a kiállítás, amely október 30-ig látható a Gárdonyi Géza Művelődési Házban: az "Ikarus, a gördülő legenda" című tárlat az egykori Ikarus történetét mutatja be.


A Közlekedési Múzeum
főigazgatója lelkesen
beszélt a legendás gyárról

"Roppant boldog vagyok, hogy a hatvanas évek ikarusos járatain tapasztalt tumultus állt elő ebben a teremben" - mondta bevezetőjében Adorján Viktor, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház igazgatója a kiállítóteret zsúfolásig megtöltő tömeg láttán. A kiállításra ugyanis rengetegen voltak kíváncsiak: eljöttek a gyár egykori dolgozói, azok családjai, a környéken élő emberek, akik számára az üzem léte meghatározó jellegű volt - és itt voltak a régi autóbuszok szerelmesei is, akik rajonganak ezért a hungarikumért. Az Ikarus több évtizeden át a magyar ipar egyik vezető márkája volt, fénykorában a világ negyedik legnagyobb autóbuszgyárának számított. Sok minden első is volt a világon: elsőként kezdte sorozatban gyártani az önhordó karosszériás autóbuszokat, később pedig az alacsonypadlós csuklós városi buszokat, és számos technikai újdonsággal is előrukkolt.

Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, a Közlekedési Múzeum főigazgatója a tárlatot bevezetve elárulta, hogy a kiállítás előzménye egy véletlen volt: az Alumíniumipari Múzeumban nemrég nyílt tárlat kapcsán jött az ötlet, hogy a Budapesten 2008-ban rendezett, rendkívüli hatást kiváltó Ikarus-kiállítást Fehérvárra is elhozzák. "Akárhova megyünk a világban, az Ikarus név ugyanolyan hatást vált ki, mint a Ganz" - hangsúlyozta a főigazgató. "De a kiállítás megrendezésekor mi sem gondoltunk arra, hogy egy ilyen magyar termék és márkanév, amely elvitte a világba a magyar járműgyártás hírét, még mindig ilyen erősen él az emberekben" - tette hozzá. A főigazgató arról is beszélt, hogy az eredeti kiállítás tervezése során sorban felkeresték őt a tervezőmérnökök, gyárigazgatók, vezetők, és folyamatosan új gondolatokkal bővítették a terveket.


Ikarus 55, a faros

A kiállítás csak a gyár történetét foglalja össze, és nem mutatja be a gyárhoz, a termékhez kötődő emberi érzelmeket - bár, mint Szentpéteri Erzsébet elárulta, a tárlat címe majdnem "Rekviem" lett... Az, hogy a kiállítás szervezői végül mégis a legendáról szóló legendás kötet címét adaptálták, arra utal, hogy - ők még - bíznak a folytatásban. Ennek reményében a Közlekedési Múzeum a most látható időszaki kiállítás zárása után egy kisebb, állandó kiállítást ajándékoz a városnak. "Ez a gyár és ez a márka, nagyon sok magyar termékhez hasonlóan, egy 19. század végi gyárból indult, magyar kézműves iparon alapul: valójában nem hatvan évről beszélünk, amikor a magyar autóbuszgyártás történetét tekintjük át. Ez a kézműves hagyományokban gyökerező termék vált néhány évtized alatt világhírűvé, és jutott el a világ minden pontjára" - mondta végezetül a főigazgató.


A polgármester is
az Ikarusban kezdte
pályafutását

Warvasovszky Tihamér polgármester szerint ez a kiállítás arra is jó, hogy az egykori munkatársak felidézzék közös emlékeiket, élményeiket. "Nekünk, egykori ikarusosoknak az itt kiállított tárgyaknak felbecsülhetetlen értéke van: számunkra az Ikarus nem a falakat, a gyárat, a gyártósort jelenti-jelentette, hanem az életünk egy meghatározó szakaszát. Aztán jött a privatizáció, és jöttek olyan emberek, akiknek nem volt fontos az itt dolgozó ember, nem volt fontos a gyár: egy volt fontos, hogy miként lehet minél több hasznot szerezni - és pár év alatt tönkretették a gyárat" - mondta a polgármester, aki a továbbiakban inkább a dicső múltról beszélt: a legendás farmotoros Ikarusokról, a roppant sikeres 200-as családról, a különleges tárgyalóbuszról, a millenniumra készített városnéző buszról. "Volt olyan időszak, amikor egy évben több mint nyolcezer autóbusz gördült le a gyártósorokról - napi 30-40 autóbusz, még kimondani is sok" - emlékezett ikarusos múltjára Warvasovszky Tihamér, aki 1973-87 között dolgozott a fehérvári üzemben. Polgármesterként természetesen azt is hangsúlyozta, hogy ez a gyár, és ezek a buszok a város, és az itteni szakemberek hírnevét is öregbítették a világban - ezen mérnökök egy része ma is a világ járműgyártásában dolgozik, hasznosítva az itt szerzett tudást.


A 620-as a városi közlekedés
népszerű busza volt

"Az Ikarus Karosszéria és járműgyár 'névadó' elővállalata az Ikarus Automobil- és Repülőgépgyár Rt. - későbbi nevén Gép- és Fémáru Rt. - 1916-ban jött létre, két alapítója a járműiparban elismert szakembernek számító Erney Móric és Vécsei Ernő volt. A vállalat az I. világháború alatt főleg repülőgéphűtők gyártásával foglalkozott, majd 1921-25 között az autóipar fellendülésekor az autóhűtők készítésébe is belefogott. A II. világháború alatt a vállalat gyártotta a Botond terepjárók, valamint a MÁVAG K3 teherautók hűtőjét. A háborút követően hűtők javításával foglalkozott, de a gépjárműipar stagnálása miatt pénzügyi helyzete megrendült. 1947 őszétől kezdve a gyár már csak vegetált, végül 1948 tavaszán fizetésképtelenné válása miatt a már államosított Uhry Testvérek Autókarosszéria és Járműgyárával egyesítették.


Kooperációban is
készültek járművek

A gyárat 1948. március 26-án államosították és a Nehézipari Központhoz rendelték, majd a három üzem összevonásával 1949. február 8-án megalakult az Ikarus Karosszéria és Járműgyár, amely két évtizeddel később a világ autóbuszgyártásának egyik meghatározó szereplőjévé vált." (Részlet a Gördülő legendák - az Ikarus évszázados története c. könyvből, szerzők: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György)

Az 1980-tól a rendszerváltásig tartó időszak az Ikarus történetének fénykora: az autóbuszokat 83 országba exportálták, több mint 230 ezer autóbusz került külföldre és több mint 60 ezer példány közlekedett Magyarországon. A vezetés a kereslet visszaesésétől tartva csak a már egyre elavultabbnak számító Ikarus 200-as autóbuszok gyártását preferálta, így a gyár látszólag jó eredményeket mutathatott fel, folyamatosan a világ egyik legnagyobb ilyen üzeme maradhatott. A jövő azonban egyre bizonytalanabbnak tűnt, különösen a privatizáció után. Előbb a budapesti, majd a fehérvári gyár zárta be a kapuit, 2007 végén pedig az utódcég, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár is megszűnt: az utolsó busz december 11-én gördült ki a gyárkapun.


















Kapcsolódó anyagok: