Kovács Péter és Kovalovszky Márta, a Szent István Király Múzeum ma már nyugdíjas művészettörténészei idézték fel emlékeiket csütörtökön este a Deák Gyűjteményben: az 1974-es, Schaár Erzsébet műveit bemutató az Utca című kiállítás előkészületeiről, a tárlat építéséről, a Csók István Képtárban forgatott filmről meséltek érdekes, humoros részleteket a Freskós termet zsúfolásig megtöltő közönségnek. A Tér és kapcsolat című beszélgetésnek a sokak által kedvelt művészettörténész házaspár mellett vendége volt a legendás film egyik alkotója, Fitz Péter – hármójukat kérdezte Szűcs Erzsébet és Izinger Katalin, a kiállítás két kurátora. A film a kiállítás építését, majd a megnyitót mutatja be, amelyen Pilinszky János a tárlat egy-egy szobra mellett saját verseit mondja. Fitz Péter elmesélte, a szakdolgozatát is Schaár Erzsébetről írta, többek között ezért is volt fontos számára, hogy ez a film elkészüljön. Kézikamerával dolgoztak, ami elég hangos volt, ezért is nincs szöveg a filmben, de a remek zenék miatt nem is hiányzik. Azt is megtudtuk: az elsőre összevágott kópia megsemmisült, kidobták, szerencsére a negatív megmaradt, így ez, a most látható alkotás már egy második változat. Ritka kincs ez, abból az időből ehhez hasonló anyag, ami egy kiállítás elkészültét dokumentálja, alig maradt fenn – bár a szobrász nem örült annyira, hogy folyamatosan ott lábatlankodtak körülötte a filmesek. „Két évig próbáltam rábeszélni Schaár Erzsébetet, hogy állítsa ki a portréit, de folyton lerázott, unalmasnak tartotta volna csak úgy kitenni a szobrokat” – ezt már Kovács Péter mesélte, aki végül mégis sikerrel járt. A szobrász ráállt, hogy a maga elképzelte módon, mutassa meg műveit. Az Utca egy hónapig épült, volt, hogy egy nap alatt teljesen kész lett, de másnap reggelre a szobrász lebontotta. Erzsi fogott magának mindenféle embereket, akiktől tanácsot kért, amiket persze nem fogadott meg – mesélte Kovács Péter, akinek a megnyitó napjához közeledve egyszer csak elfogyott a türelme, és elkezdett ordítani. „Emlékszem, Erzsi csak állt előttem, nézett rám – láttam, hogy hiába ordítok, semmilyen hatást nem gyakoroltam rá. Hazamentem és lefeküdtem aludni” – mondta Kovács Péter. „Másnap reggel hatkor csengettek, az ajtóban ott állt Petres Éva: azonnal jöjjön, a kiállítást fel kell építeni” – elevenítette fel a történteket Kovalovszky Márta, aki amolyan „kézilányként” dolgozott aztán Schaár mellett. A szobrász teljesen fel volt dúlva, hiszen addig egyedül dolgozott. A filmen látható, hogy a házaspár kisfia, Marci is kivette a részét a munkából, aminek végül meglett az eredménye: időben elkészültek. „Fantasztikus ötletei voltak Erzsinek” – mesélte Kovács Péter, „kitalálta például, hogy legyenek fények a kiállításban. A színházból hoztunk lámpákat, szakembert, aki szerelt, bevilágította a teret. Akkor Erzsi elégedetten körbe nézett, és közölte: akkor ezeket vigyék el innen – és rámutatott a vezetékekre, lámpákra. Azok nem kellenek, csak a fény... A kiállítás előtt nem voltak tervek, nem tudtuk, mi lesz belőle. Mégis, mindennel együtt fantasztikus élmény volt együtt élni a folyamattal, látni a mű születésének minden mozzanatát.” A kiállítás megnyitója után két héttel elkészült a katalógus, amelyben az  Utca fotói és Pilinszky versei voltak – ez adta az ötletet a Tér és kapcsolat című könyvhöz, hangzott el a beszélgetésen, amelyen Kovalovszky Márta a megnyitóról is beszélt. „Állt a levegő”, ahogyan minden más Pilinszky János által megnyitott kiállítás esetében is történt. „Minden ki volt találva, Pilinszky gondosan készült: a verseket hallgatva a gondolatokat, mint egy tükörben láttuk viszont a szobrokban – felejthetetlen élmény volt” – emlékezett Kovalovszky Márta, aki arról is beszélt, ez volt az első enviroment kiállítás Magyarországon, utána sem sok volt, és ami megszületett, az is itt, Fehérváron volt. A beszélgetésben arról is szó esett, hogy bár a művésszel megállapodtak, a luzerni kiállítás után az  Utca visszakerül Fehérvárra, ez végül nem így történt. Az evangélikus templom melletti térre képzelték el az alkotást, már megbeszélték, ki önti ki a szobrokat, azt is tudták, a szobrok teste alumíniumból, a kezek, arcok pedig bronzból készülnek – végül mégis más döntés született, Pécsre került az  Utca. „A Schaár állandó kiállítás egyfajta jóvátétel volt helyette, a művek megvásárlásában a minisztérium is segített” – mesélte Kovács Péter, aki egy érdeklődő kérdésre arról is beszélt: a 13 darabból álló Székek sorozat a házaspár, Schaár Erzsébet és Wilt Tibor kapcsolatáról mesél. „Tessék megnézni a műveket: ott van benne minden, hogyan indult a szerelem, hogyan jött a képbe a harmadik, és aztán hogyan lett vége.” A Művek az emeletről című, Schaár Erzsébet életművéből válogatott kiállítás május 6-ig látható a Deák Gyűjteményben.