A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár az elmúlt évtizedekben igen gazdag képeslapgyűjteményre tett szert, amit a könyvtár munkatársai folyamatosan digitalizálnak, így az olvasók otthonról is tanulmányozhatják őket. Manapság, az internet korában inkább virtuális képeslapokat küldözgetnek egymásnak az emberek… Ezeket a drótpostán érkezett képeket azonban ritkán őrizzük meg, hiszen hiányzik belőlük az a személyesség, amelyek miatt a régi, postán feladott képeslapokhoz annyira kötődünk. Hiszen azokat kézzel írták, nyomatékosítva, hogy ott, a távolban is gondoltak ránk. Előfordult, hogy csupán az üdvözlés szándéka vezette a hajdani feladót, aki így adta tudtunkra: eszébe jutottunk egy kiránduláson, nyaraláson. De megesett, hogy – mert idő hiányában levélírásra nem volt mód – legalább egy képeslapon tudatták velünk a legfontosabb híreket. Na persze, nem csak a személyes érzelmeket kifejező sorok, hanem a lapon látható kép, fotó (művészi rajz, festmény) is igen becsessé teszi a régi képeslapokat. Elvégre mindegyik lényeges kordokumentum, amelynek segítségével nyomon követhető egy-egy település fejlődése is. Láthatjuk, miként változik évtizedről évtizedre a legfontosabb utcák képe, hogyan alakulnak át az épületek, közlekedési csomópontok, miként szépül meg egy-egy ház vagy – mert ez is megesik – gazda híján, hogy válik az enyészeté… No és persze az is érzékelhető, miként vigyáznak a régi emblematikus műemlékekre a szóban forgó településen, hogyan változik alkalmasint egy-egy jellegzetes szobor helye. Hát csoda, ha minden korosztály szereti nézegetni a képeslapokat? Elvégre kíváncsiak vagyunk, milyen is volt a mai lakóhelyünk anyáink, nagyanyáink idejében. Szívesen megnézzük, miként éltek elődeink, különösen, ha családunk históriája is kötődik egy-egy megyei településhez, annak nevezetes helyszínéhez. Nosztalgikus érzések kerítenek bennünket hatalmukba, amikor a településeket megörökítő képeslapokat forgatjuk. Nagyapánk a móri bort szerette, anyánk nyaranta a Velencei-tóhoz járt fürödni, a szüleink a fehérvári virágóránál randevúztak először…   Hangulatos utcák és Hájas Romulus jelentése A székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár az elmúlt évtizedekben igen gazdag képeslapgyűjteményre tett szert, amit a könyvtár munkatársai folyamatosan digitalizálnak. A gyűjteményt – amely évről évre tovább gyarapszik – a könyvtár honlapjáról (a helyismereti részleg online-felületén keresgélve) otthonról is könnyedén elérhetjük. Bízvást állíthatjuk, nagyszerű szórakozásban lehet részünk! Megnézhetjük a Fejér megyei településekről, nevezetességeikről készült régi fotókat és beleolvashatunk a személyes jellegű híradásokba is, böngészve a kalligrafikus írással telerótt lapokat is. Különösen a régebbi lapokon feltűnő, hogy milyen akkurátusan, gondosan formálták a betűket és gyakran a mondatokat, főleg a hölgyeknek szóló küldeményeken… A megye nagy múltú székhelyét, Székesfehérvárt és nevezetességeit sokféle képeslapon örökítették meg. Ezeken is láthatjuk a régi, hangulatos utcákat: ma is ráismerünk a belváros legjellegzetesebb épületeire, a város központi helyeire, izgalmas felfedezni miként „festett” az 1900-as évek elején majd az 1930-as években a Nádor utca, a Zichy liget, mi állt egykor a Püspöki palota előtt 1938-ban, ott, ahol ma az Országalma van. Láthatjuk a Vörösmarty teret, amikor még fiáker szállította az embereket. De azt is, milyen volt a Széna tér a 60-as években, hogyan festett az Alba Regia Szálló vagy a Fehérvár Áruház az 1970-es esztendőkben, amikor ezek az épületek ultramodernnek számítottak… Ha pedig itt-ott beleolvasunk a levelekbe, olyan érzésünk támad, mintha kicsit „kukkolnánk”, vagy ha ez túlzás, mondjuk úgy: mások személyes dolgaiba ütnénk az orrunkat. Grélinger Bözsike úrleánynak egy Bálint nevű fiatalember 1916. januárjában az írta: „Édes Bözsikém! 10-e óta itt vagyunk, s beolvadtunk az új 2. ezredbe, s új felszerelést kaptunk.” Ez a képeslap is felidézi Fehérvár katonavárosi múltját. Bálint igen udvariasan kézcsókot küld Bözsike édesanyjának, Bözsikétől pedig ölelésekkel búcsúzik. Egy 1935-ös, kissé dévaj szövegű képeslapon viszont a fotó sehogy sem illik az íráshoz, hiszen a képen Vörösmarty Mihály fehérvári szobra látható. A lap feladója Hájas Romulusként jegyzi a levelet, amit az Ártatlanság asztaltársaságnak címezve Herein Károly elnök úrnak küld el, Kispestre. „Megfogyva (ti. a hája egy részétől), de törve nem” – írja fehérvári állapotáról Hájas Romulus, aki tudatja, hogy megérkezett, és azt is, hogy a sör drága. Ám kissé indiszkréten azt is elárulja: „most ismerkedem egy csinos szobacicával”.   Üdvözlet Sztálinvárosból, kézcsók Ilonkának A fehérváriakhoz hasonlóan a Fejér megyei településeket is számos digitalizált képeslap reprezentálja. Kortörténeti „dokumentumok” ezek is, hiszen jelzik, hogy milyen volt az adott község, város néhány évtizeddel vagy akár több, mint 100 esztendővel ezelőtt. Az uralkodó építészeti stílus, falu- és városkép változásáról is képet kapunk. Abától egészen Zámolyig terjed a települések sora a honlapon, és a képeslapok nem csupán időutazásra invitálnak, de a személyesség varázsával is megajándékoznak, hiszen többükön üzenetek, üdvözletek találhatók, és azt is megtudhatjuk, hogy kinek szánták őket. A megszólítás gyakorta rendkívül udvarias. Bizonyos Feri például Csókakőről küldött üdvözlő lapot a Magyar Királyi Posta segítségével Őnagysága Takács Rózsika úrhölgynek Rákospalotára. Dunaújváros külön fejezetet érdemelne, Pentelétől, Sztálinvároson át egészen a mostani elnevezésig. A „hőskor” nagyszabású ipari beruházásait megörökítő lapokon túl az Intercisa Múzeum tárgyai ugyancsak megtalálhatók a helyismereti csoport képeslap gyűjteményében. Az Üdvözlet Sztálinvárosból feliratú lapot Gregorics Józsefnek küldte fia, Sanyi. A fiú arról számol be, hogy az átmenetel nem aktuális, mert egy újabb, munka utáni állás lehetősége adódott. Egyébként jól érzi magát Sztálinvárosban. A régebbi képeken gyakran szerepel a templom, a későbbieken a tanácsháza. Enying régi, földutas látványa is felbukkan egy lapon. Tisztelendő Kosztolányi Pál úrnak, a hittudomány hallgatójának küldték, Kedves Palikám! megszólítással. Ercsiből T. Ferenc elvtársnak adta fel lapját Rákospalotára barátja, Takáts Jenő, a mielőbbi viszontlátás reményében. Lajoskomáromból kézcsókját küldte Varga Ilonkának Budapestre Mohai István. A martonvásári lapokon természetesen a település nevezetességei, az óvoda múzeum, a Brunszvik kastély, a móriakon Wekerle Sándor, a borvidék jelképei és persze a Lamberg kastély is láthatóak. No meg a Magyar királyi polgári fiú- és leányiskola képe, amellyel Révész Zsuzsikának kedveskedett a feladó. Az egyik szabadhídvégi lapot kedves bátyjának, Pátzay Lajosnak küldte Budapestre öccse, Lali, 1902-ben. Sajnálja, hogy bátyja nem maradt még egy napig, mert ahogy elment, megjelentek a katonák négy ágyúval. A vajtai Zichy-kastély díszíti azt a képeslapot, amelyet Noficzer József nagyságos gépészmérnök kapott Szőregen. Lánya, Éva beszámol arról, hogy a változatosság kedvéért elutazott egy kis falusi trágyaillatot szagolni. Azt írja, tejben és borban fürdeti bendőjét. A táci lapokat magától értetődően „uralják” a gorsiumi részletek, a Velencei-taviakat a nyaralás, üdülés képei. Az egyiken Lengyel Jenő műszaki főtanácsos urat üdvözli Öcsi és Putyi. A zámolyi falurészleteket megörökítő képeslapon pedig Balla Istvánnét köszöntötte testvére, Jani...   Képeslapból puzzle és játékkártya És így tovább, folytathatnánk a sort, de kedvcsinálónak legyen elég ennyi: a többit -- a különleges képeket – és az érdekes, furcsa, szeretetteljes vagy szomorú vagy humoros írásokat böngésszék a Vörösmarty könyvtár hűséges olvasói, akik otthon, a számítógép jóvoltából tehetnek időutazást Székesfehérváron és Fejér megye településein. Mindehhez azt is hozzátesszük, hogy a könyvtár munkatársai sokféle módon használják ezt a rendkívüli gyűjteményt. A gyerekek számára interaktív helytörténeti előadásokat tartanak. Már az egészen kicsik is játékos formában ismerkedhetnek a régi képekkel. Szívesen vállalkoznak arra, hogy óriási puzzle-ként kirakjanak egy-egy képeslapot, de olykor kártyaként használva a fotókat szinte észrevétlenül ismerik meg a nevezetességeket, helyszíneket. A könyvtár helytörténeti gyűjteményében különféle tárlatok is születnek a képeslapok felhasználásával. Akadnak olyan virtuális kiállítások, amelyek szintén megtalálhatók a könyvtár honlapján. Ezek egy-egy téma köré csoportosítva mutatják be a helytörténeti gyűjtemény kivételes darabjait. Így például a Fejér megyei templomokat is a régi képeslapok segítségével tekinthetjük meg: a tárlat igen hasznos információt ad minden templom keletkezéséről, a tervezőkről, az épületben őrzött szép festményekről, különleges szobrokról, relikviákról. De ugyanígy, egyebek mellett régi fotók segítenek felfedezni a megye természeti kincseit továbbá az első világháborús fehérvári emlékhelyeket is – ezt a sorozatot mai képekkel is kiegészítették.

Gábor Gina – Szabó Zoltán