Fehérvári fiatalok idézték meg 1956 októberének székesfehérvári eseményeit a Belvárosban. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára készült Magyar advent című utcaszínházi produkciót, amelyet Matuz János, a Vörösmarty Színház művészeti intendánsa írt és rendezett, október 24-én láthatta a közönség, hét helyszínen, háromszáz szereplő közreműködésével. 1956-ról még hatvan év távlatából sem könnyű beszélni, különösen arról, hogy a vidéki Magyarország miként élte meg ezeket az eseményeket. A Magyar advent című produkció túllépett a megemlékezések hagyományos formáin, dramatizálva, népes szereplőgárdával – többségükben diákszínjátszókkal, táncosokkal, középiskolás fiatalokkal – idézte meg a korabeli fehérvári történéseket. A forradalom helyi eseményeinek kiindulópontja is a diákok mozgalmához kötődik, és október 24-i tüntetésüknek hat halálos áldozatot követelő, tragikus sortűz vetett véget. Október 25-től 27-ig a város utcáin, a középületek előtti tereken több ezer fős, hatalmas demonstrációk zajlottak. A forradalom 60. évfordulójára készült különleges darab a Városház tértől a Hotel Magyar Király előtti térig vándoroltatta a nézőket, a jeleneteket narrátorként végigkísérte Keszei István, a szabadságharc székesfehérvári vezéregyéniségének alakja (Körmendi Kristóf), aki az Angyalnak (Detre Soma) idézte fel azokat az októberi napokat. A produkció fontos vizuális elemei voltak a haditechnikai eszközök, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó páncélozott gépjármű és a löveg, valamint a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozata által rendelkezésre bocsátott Csepel teherautó – ezek szervesen kapcsolódtak az eseményhez. A darab az „Örökifjak” című videoklip zenéjével kezdődött, a Ferenczy Nagy Boglárka és Váradi Imre szerzőpáros előadásában, ezt követően Keszei István és az Angyal hatvan évvel visszaforgatták az idő kerekét. A szereplők néhány jelenetben megidézték az ötvenes éveket, a Rákosi-korszakot, hogy lássuk: mi ellen is lázadtak fel a fiatalok 1956-ban. Felvonultak az úttörők, éltették Rákosit, majd egy parasztembert ismerhettünk meg, akit teljes vagyonától megfosztott a hatalom. Láthattunk egy bizarr politikusi vadászatot, majd az ÁVH kínzókamrájába pillanthattunk be, közben már a 16 pontban rögzített forradalmi követeléseket is eljátszották a szereplők. Keszei István költő, egyetemista a Városháza erkélyéről mondta el híres 1956-os beszédét, majd egy korabeli Csepel teherautón megérkeztek a zászlót lengető forradalmi fiatalok, akik a tömeggel együtt énekelték el a „Ki van velünk?” című felhívó dalt. A teherautó útja a Szent István Király Múzeum Rendházánál berendezett hadikórházhoz vezetett, ahol szereplők elsiratták a Fehérváron elesetteket. A szabadságharcot lángra lobbantó fiatalok a Hotel Magyar Király előtti téren zajló jelenetben megalakították a Székesfehérvári Forradalmi Diákszázadot. Innentől kezdve a cselekmény örök háborúvá, forradalommá és örök feltámadássá alakult át: a fiatalok megrohamozták a tankot, amely folyamatosan lekaszálta őket. Helyükre újabb és újabb sorok álltak, vég nélkül folytatva ezzel az ember-aratást és a megújulást. Az események a fináléba torkollottak, amely össztánccal, nemzeti színű tűzijátékkal zárta a produkciót. A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára, Magyarország Kormánya által létrehozott Emlékbizottság támogatta.

(Szöveg: ÖKK és Lőrincz Miklós, fotó: Igari Balázs és Lőrincz Miklós)

A Fehérvári Programszervező Kft. fotói: